 A csivava
Bár a csivava eredete homályba vész, ismereteink szerint nagyon ősi fajta. Csak a múlt század végén került az érdeklődés középpontjába Mexikóban és hivatalosan is önálló fajtaként ismerték el. A hosszú szőrű változatot valószínűleg az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki a sima szőrű csivava és egyéb ölebek (például a Papillon, a pomeráni, esetleg a pekingi palotakutya, Yorkshire terrier és az uszkár) keresztezéséből.
A hosszú szőrű csivava alapjában véve megegyezik a rövid szőrű változattal, csak szőrzetükben különböznek. Néha mindkét típusa feltűnik ugyanabban az alomban, annak ellenére, hogy külön fajtaként jegyzik őket. A hosszú szőrű csivava szőrzete hosszú, sima, vagy enyhén hullámos, lágy tapintású. A többi hosszú szőrű fajtához hasonlóan rendszeres ápolást igényel.
A rövid szőrű változathoz hasonlóan "nagy kutya" kis testben, néha teljesen elfeledkezik méretbeli korlátairól: nem tűri el, hogy nagyobb kutyák megfélemlítsék, bátor természete és védekező ösztöne kiváló jelzőkutyává teszi. Imádja az embereket és a társaságot, jól viseli a gyerekeket, ha azok nem túl hevesek.
Átlagos súlya nem éri el a 2,7 kilogrammot.
 A terrier
Ez a bátor, kemény kis terrier John (Jack) Russell tiszteletesről kapta nevét, aki egészen 1888-ban bekövetkezett haláláig az angliai Észak-Devonban rókára vadászott. Megszállottan dolgozott egy olyan fajta kitenyésztésén, amely képes a rókát kikergetni odújából.
A Jack Russell terrier méretéhez képest nagyon bátor, ugyanakkor vidám és hűséges. Jó jelzőkutya, mind gyerekek, mind felnőttek számára kedves háziállat.
A Jack Russell terrier szőrzete háromféle lehet, minimális ápolást igényel. Színe fehér, fekete, sárgásbarna és barna mintával.
Átlagos magassága 25-30 centiméter, súlya 5-6 kilogramm. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
